| Jesús Ferrero | ||||||||||||||||||||||
|
Önéletrajz
Jesús Ferrero Zamorában született 1952. decemberében, és életének huszadik hónapjában járt, amikor átköltöztették Baszkföldre. Abból az időszakból őriz egy emlékképet. Két és fél esztendős lehet, és az édesanyjával átsétál egy vashídon. A híd két oldalán a tengerparti strand, a tenger és egy folyó torkolata látszik. A kisfiú megkérdezi az édesanyjától: Hol vagyunk? Mire az édesanyja: "A nemzetközi hídon". Hendaye-ban, a határon jártak, és attól fogva határlakónak érzi magát. Mindegyik regényét a határról nézvést írta. Az első, a Bélver Yin ('Belver Jin') Kínában, a második, az Opium ('Ópium') pedig Tibetben játszódik. Maót utánozva először elfoglalta Kínát, aztán megvetette a lábát Tibetben, ám ennek érdekében semminemű vérengzést nem kellett végrehajtania, és a Dalai Lámát sem kellett száműznie. Következő regényei szintén a határon játszódnak. A Lady Pepa Texas és Barcelona határán, amely – mint azt mindenki nagyon jól tudja – tekintélyes méretű határ, a Débora Blenn pedig a Barcelona és Berlin között húzódó határon, amely szintén eléggé nagy kiterjedésű. Egyszer totális csődbe került, hitelezői nap mint nap dörömböltek padlásszobája ajtaján, mikor is az El efecto Doppler ('A Doppler-jelenség') című regényét beküldte egy nemzetközi regénypályázatra. A pályázatot megnyerte, tízmillió peseta ütötte a markát ezért a regényért, és még aznap este Don Perignonnal koccintottak a hitelezői. A díjak általában csak arra szolgálnak az életében, hogy megszabaduljon a hitelezőitől, akikről megállapította, hogy az irodalmi kitűntetések dolgában is sokkal tájékozottabbak nála. Az El efecto Doppler után írt egy trilógiát, melynek kötetei az Alis el Salvaje ('Alis a vadember'), Los reinos combatientes ('Szembenálló birodalmak') és az El secreto de los dioses ('Az istenek titkai'). Ezt a három regényt különösen szereti, és akárcsak a Bélver Yinen kívül az összes többit, ezeket is Párizsban írta, miközben történettudományt hallgatott, s közben éjszakai portásként dolgozott a Madelaine-templom közvetlen közelében, abban a szállodában, ahol Proust a patkány-ceremóniát komponálta. Hosszú párizsi, s nem kevésbe hosszú barcelonai tartózkodását követően átköltözött Madridba, ahol a Bölcsészettudományi Főiskolán tanított, és ahol az Amador o la narración de un hombre afortunado ('Amador avagy egy szerencsés ember' és az El último Banquete ('Az utolsó lakoma', Azorín-díj, 1997), az El diablo en los ojos ('Ördög a tekintetben') és a Juanelo o el hombre nuevo ('Juanelo avagy az új ember') című regény és három ifjúsági regény a termése: Las veinte fugas de Básil, Ulaluna (az Unesco szerint 1998-ban a legjobb spanyol ifjúsági regény), Zirze piernas largas ('Hosszúlábú Zirce') Dolgozott a rádiónál, a filmszakmában és a televíziónál. Húszesztendősen részt vett a Richard Lester Robin és Marion című filmjének forgatásán, majd egy évtizeddel később Pedro Almodóvarral együtt megírta a Matador című film forgatókönyvét. A Sevillai Világkiállítás irodalmi forgatókönyve is tőle származik. Eddig tizenkét regénye, három verseskötete jelent meg (Río Amarillo ['A Sárga folyó'], Negro sol ['A fekete nap'] és az Ah mira la gente solitaria ['Ó, néz a magányos nép'], öt ifjúsági regénye (a fentebb említett három mellett a Lucrecia temple ['Reszkess, Lucrecia'] és a La era de la tiniebla ['Ködkorszak']; az El independiente című lapban Un amor en Berlín ('Szerelem Berlinben') címmel folytatásos regénye jelent meg, s van még egy regényes történelmi esszéje is (Pekín de la Ciudad Prohibida, 'A Tiltott Város Pekingje'). Műveinek egy részét lefordították német, francia, olasz és portugál nyelvre.
|